Nagy-Britanniában fordulat látszik bekövetkezni a lakáspiacon, ahol korábban - szemben az európai modellel - a családok többsége saját tulajdonú lakásban lakott, , most azonban számos faktor következtében a hosszú távú bérlet felé tolódik a súlypont.

Egy brit közvélemény kutató cég által végzett felmérés szerint a válaszadók 41 százaléka hajlik inkább a bérlet, mint a lakásvásárlás felé, elsősorban anyagi helyzetük miatt, mivel egyre kevesebben tudnak megfelelő önerőre szert tenni, vagy jelzálogot biztosítani. 27 százalékuk ugyan szeretne később saját ingatlant, 14 százalékuk azonban egyáltalán nem ragaszkodik hozzá, főként eltérő életstílusuk miatt.

2003-ban még a brit családok 71 százaléka lakott saját tulajdonú lakásban, ami 2009-re 68 százalékra csökkent, az ingatlanárak átlag 20 százalékos zuhanása ellenére. Ennek oka elsősorban a hitelezési feltételek szigorodása: míg három évvel ezelőtt átlagosan 12 700 fontnyi önerőt kellett felmutatniuk a lakáshitelt felvevőknek, addig ez mára 34 ezer fontra nőtt - a brit hitelezőket tömörítő szövetség (Council of Mortgage Lenders) adatai szerint. Ennek következtében a tipikus első lakást vásárlók, vagyis a 25-34 évesek körében a tíz évvel ezelőtti felére csökkent a vásárlás valószínűsége - írja a Financial Times.

Az új trenddel Nagy-Britannia tulajdonképpen közelít az európai modellhez, ahol a lakosság viszonylag nagy része lakik bérleményben.

Honnan ez a birtoklási vágy?

2007-ben a háztartások 65 százaléka saját tulajdonú ingatlanban lakott az EU-ban, 21 százalékuk bérleményben, 8 százalékuk valamilyen formában csökkentett díjú bérleményben, 7 százalékuk pedig ingyen biztosított lakásokban. A saját tulajdonhoz leginkább a románok ragaszkodnak (96 %), de a litvánokkal, szlovákokkal (89%) együtt mi magyarok (87%) is inkább a saját ingatlant preferáljuk az albérlettel szemben.

A rendkívül alacsonynak mondható magyarországi bérlakás-szektor létére magyarázatul szolgálhat, hogy a környező országok közül a rendszerváltás előtti időszakban itt volt a legmagasabb a magántulajdonú (ezen belül is a családi házas) lakásépítés, de a privatizáció során is a magántulajdonú lakássá válást támogatták.

Ezzel szemben Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Dániában, Franciaországban és Lengyelországban a lakosság több, mint fele bérleményben él.

Ami az ingatlanok típusát illeti, 2007-ben az EU háztartásainak 46 százaléka lakásban élt, 30 százaléka családi házban, 22 százalékuk pedig ikerházban. A lakásban lakó családok aránya az átlagosnál jóval magasabb Lettországban (72%), Észtországban (69%), Spanyolországban (66%) és Németországban (62%), míg a családi házakban élők Szlovéniában (65%), Romániában (56%), Dániában (48%) és hazánkban (57%) felülreprezentáltak.

Messze vagyunk még az egy gyerek- egy szobától!

Sokat elárul az életkörülményekről, illetve a lakhatási viszonyokról a túlzsúfolt otthonokban élők aránya, amit az ingatlan mérete, valamint az ott élők száma, életkora is meghatároz (definíció szerint túlzsúfolt például az a háztartás, ahol nem jut külön szoba minden 18 éven felüli személynek, vagy ahol a 12-17 év közötti különböző nemű gyerekek egy szobában kénytelenek lakni). 2007-ben a népesség 17 százaléka élt túlzsúfolt háztartásban az EU 27 tagállamában, azonban egyes országokban - Lettországban, Romániában, Litvániában és Lengyelországban - ez az arány az ötven százalékot is meghaladta. Hazánk helyezte sajnos nem sokkal jobb, nálunk is meghaladja ugyanis a 45 százalékot a mutató. A skála másik végén Ciprus és Hollandia áll, ahol mindössze a háztartások 2 százaléka kénytelen túlzsúfolt körülmények között élni.

Ha az egy főre jutó szobaszámot külön vizsgáljuk, az összes háztartásra vetítve ugyan már 2005 óta átlagosan egy szoba jut egy főre hazánkban, azonban ha az olyan háztartásokat vesszük csak figyelembe, ahol legalább egy eltartott is lakik, vagyis a gyereknélkülieket, szingliket nem vesszük számításba, akkor a mutató értéke már csak 0,8, azaz kevesebb, mint egy szoba jut egy főre. Az EU 27 tagállamának átlagát tekintve több, mint egy szoba jut egy főre ezekben a háztartásokban, Belgiumban, Írországban, Máltán és Cipruson pedig a másfelet is meghaladja a mutató értéke.

Szintén hátul kullogunk a tagországok között a lakások fürdőszobával való ellátottsága terén, bár 2005-höz képest sikerült felére, azaz négy százalékra visszaszorítani a fürdőszoba nélküli ingatlanban élők arányát, szemben például Romániával; ahol még mindig negyven százalék fölötti a mutató.